A szögfelező tétel azt mondja ki, hogy egy háromszög adott belső szögfelezője a szemközti oldalt a szomszédos oldalak hosszainak arányában osztja ketté.
Ahhoz, hogy ezt a tételt be tudjuk bizonyítani először a következő állítást kell bizonyítanunk:
Tekintsünk egy tetszőleges
háromszöget, valamint legyen
pont a
egyenes egy tetszőleges pontja. Legyenek
és
.
Állítás: Ekkor
![]()
Bizonyítás: Írjuk fel a
, illetve a
háromszögek
-gyel illetve
-vel jelölt területét kétféleképp:
![]()
illetve
![]()
ahol
![]()
adódik, ami éppen az állítás. Az osztást persze elvégezhettük, mivel
Szögfelező tétel és a bizonyítása
Szögfelező tétel:
háromszögben az
csúcsnál lévő belső szögfelező a szembözti
oldalt messe
pontban. Ekkor
![]()
Bizonyítás: Az előző állításból egyszerűen adódik. Ugyanis ha
Az első állításnak néhány egyéb érdekes következményét is láthatjuk. Könnyen meggondolhatjuk, hogy ha
az
háromszög súlyvonala, akkor az állítás következtében
![]()
Egy háromszög valamely csúcsából induló súlyvonalat ugyanazon csúcsból induló belső szögfelezőre tükrözve a háromszög adott csúcshoz tartozó szimmediánját kapjuk.
Állítás: Adott csúcshoz tartozó szimmedián a szemközti oldalt a közrefogó oldalak hossznégyzetének arányában osztja fel.
Bizonyítás: Legyen
az
csúcsból induló súlyvonal,
pedig az
-ból induló szimmedián. Mivel a szimmediánt a szögfelezőre vett tükörképként kapjuk, ha a súlyvonal
szöget
és
szögekre osztotta fel, a szimmediánnál ugyanezek a szögek lesznek, csak felcserélve. Láttuk, hogy
![]()
Másrészt
![]()
így
![]()
és éppen ezt állítottuk.
Ebből az állításból például a Ceva-tétel felírásával azonnal látszik, hogy egy háromszög súlyvonalai illetve szimmediánjai egy ponton mennek át, utóbbit szokták Lemoine-pointnak is nevezni.